Jün Shen Yin Zhen sárga tea

A yin zhen fujiani, hunani, vagy liuani fehér tea, ahol a tea szedésekor mindhárom hajtást egyszerre szedik, majd a középső, legfiatalabbb rügyet különválasztják- olyan ez, mintha még egyszer szednék a teát, a maradék leveleket pedig különálló levélteaként dolgozzák fel
Ahhoz, hogy a sárga teát, mint különálló kategóriát igazán megérthessük, meg kell értenünk a Jun Shan Yin Zhent és magát a helyet. A Jun Shan Yin Zhent egyik teakönyvben fehér teaként szerepel, a másik teaboltban zöld, de a legtöbbször zöld rügyteaként szerepel, amit csak tovább bonyolít, hogy ugyanitt egy megszólalásig hasonló zöld rügyteát is termelnek Yun Shan Qing Zhen  君山青針  néven.

A Jun Shan Yin Zhen hazája a Dongting tó partján fekvő Yueyang város környéke Hunan tartomány északkeleti szegletében, ami kétezer éves, ma is dinamikusan fejlődő ipari, kereskedelmi központ. A helyet minden értelemben a Jangce folyó és Kína második legnagyobb tava a Dongting határozza meg. A tavon sziget, rajta 72 domb a császár két ágyasának sírja (Erfeimu), a füstölők dombja (Xianglushan), a Liu Yi forrás, ami egy Tang dinasztiabeli szerelmes könyv szereplőjéről kapta a nevét. A dombok fantasztikus bambuszerdőkkel és teaültetvényekkel borítottak.

Krisztus után 640-ben a Tang korabeli hercegnő Wen Cheng magával visz ebből a teából Songsten Gampo királlyal, a Turfan ősi tibeti királyság uralkodójával kötött házassága után. A császári adományok teái között sorolják fel. Felbukkan a híres „Hong Lou Meng” A vörös palota álma c. Jia dinasztiabeli regényben is.
 
Még régebbi mítosz szerint a tea magvait először 4000 évvel ezelőtt Niu Ying Istennő vetette el. Aztán Li Dong Yuan, a Tang dinasztia második császárának koronázása során bor helyett egy csésze teát adtak neki a helybeliek. Miután kiitta a csészét, a csészéből felszálló gőz daruformát öltött (ami a teával együtt már ekkor is a hosszú élet szimbóluma volt), majd a császár felé fordult, háromszor meghajolt, szárnyra kapott és elszállt. Az érdeklődő természetű uralkodó a csészébe nézett és döbbenten látta, hogy a tealevelek mind függőlegesen állnak, akárcsak a bambuszlevelek, mintha a csésze aljából törnének az ég felé. A fiatal uralkodó megdöbbent a sosem látott teán és érdeklődése feltámadt. Időközben a bambuszhajtásra, vagy tűkre hasonlító tealevelek, akár a hópelyhek, elkezdtek a csésze alja felé hullani, majd ismét felemelkedtek. A Császár döbbenten kérdezte a szolgáját, miért történik mindez? A császár döbbenten nézett körül és megrökönyödve látta, hogy a csészében a levelek függőlegesen álltak. Megkérdezte a szolgát, mi történt, mire az azt válaszolta, hogy a víz a daru otthonából, a Yun Shan tóból származik, és a levelek madártollak, amik állva köszöntötték őt. A Jun hegység vize találkozik a Yin Zhen teával felség és tisztelegnek felséged előtt. Azt is elmondta, hogy a daru köszönése, majd elrepülése annyit jelent, hogy a császár szerencsés és másoknál hatalmasabb lesz. A császár természetesen hallatlanul boldog volt, a teát elnevezte Jun Shan Yin Zhen-nek és naponta itta. . A Jun Shan Yin Zhen Kína teljes teatörténelme alatt hódolati tea volt, ami annyit jelentett, hogy a mindenkori uralkodón és udvartartásán kívül más nem kóstolhatta, azt be kellett szolgáltatni. A tea öntete enyhe uralkodói narancssárga árnyalatú, illata friss, zöld teát idéz, de szilárd, maradandó érzést kelt. Íze még mindig friss, de száraz, illatos a nyelvgyöktől a fejünk búbjáig. Ez bizony egy tea-chardonnay ! a legjobbak közül.

Sárgává nem az emberi találékonyság, sem a mese, vagy a legenda, hanem a természet tette; Yun Shan szigetén a Camellia Sinensis egyedülálló variánsával találkozunk, olyan teanövénnyel melynek virágszirmai a szokásos fehértől eltérően sárgák. Misztikus helyen született, mítikus történetű, nagyon is valóságos, rendkívüli módon frissítő tea. Az eredeti Yin Zhen sárga köntösben, mint az uralkodó, uralkodó a teák közt.